A fogantatás összetett biológiai folyamatáról rengeteget tudunk, ám arról, hogy milyen, nem szervi eredetű tényezők játszhatnak benne szerepet, csak mostanság kezdünk képet kapni. Dr. Szentiványi Zoltán szülész-nőgyógyász, meddőségspecialista azokról a komplex okokról mesélt, amik akadályként állhatnak a baba útjában.

Orvosi értelemben mikor beszélünk meddőségről?

Akkor merül fel a meddőség gyanúja, illetve a további kivizsgálás szükségessége, ha egy pár nem tud megfoganni egymást követő 12 hónapon át annak ellenére, hogy a megfelelő időszakokban – vagyis amikor lehetséges a megtermékenyülés – szexuális életet éltek. Pontosabban a 35 év alatti nőknél ez az intervallum 12 hónap, a 35 év feletti nőknél 6 hónap.

Az esetek hány százalékában áll a háttérben biológiai, és hány százalékban más ok?

A meddő párok 15–30 százalékánál nem sikerül megtalálni a gyermektelenség okát a kivizsgálásokon, tehát náluk nem biológiai, hanem valamilyen más, például lelki tényező áll a háttérben. Ma már nagyon széles tudással rendelkezünk a biológiai eredetű meddőségről, így ha nem sikerül ennek egyik lehetséges módozatát sem feltárni, akkor nagyon valószínű, hogy a probléma gyökere pszichológiai.

Mi mindent takarhat a lelki eredet?

Tényezők széles körű és sokféle halmaza tartozik ebbe a csoportba. Ha osztályoznom kellene ezeket, három nagy csoportot különböztetnék meg. Először is a gyermekáldást akadályozhatják a családból hozott mintázatok. Másodszor gátlóan hathatnak az egyéni életúton bekövetkező veszteségek, tragédiák. Harmadszor pedig magából a párkapcsolatból is eredhet az, ha nem sikerül a gyermeknek megfogannia.

Milyen családi mintázatok állhatnak a baba útjában?

Előfordul, hogy egy gyerek szülői szerepbe kerül a saját szülei mellett. Ahelyett, hogy gyerekként megélné a játék, felfedezés, spontaneitás örömét, felnőtt felelősséget vesz a nyakába, és ő lép fel gondoskodóként azok mellett, akiknek őróla kellene gondoskodniuk. Ezt nevezzük parentifikációnak. Előidézheti az, ha az egyik szülő haláleset vagy válás miatt kikerül a családból, és a gyermek magára veszi a hiányzó szülő szerepét, de a szülőket gátolhatja gondoskodó szerepük betöltésében valamilyen mentális betegség, illetve alkoholizmus vagy egyéb függőség is. Aki a lelkében a saját szüleinek a szülője, annak életében nincs hely saját gyerek számára.

Milyen tragédiák nehezíthetik a gyermek megfoganását?

Volt egy betegem, akinek az édesanyja meghalt a szülés során. Ennek következtében őbenne óriási belső feszültség és félelem kapcsolódott a várandóssághoz és a szüléshez. A pszichológussal végzett munka annak felismerésére irányult, hogy nem fog kötelező érvénnyel ugyanaz történni vele, mint ami az édesanyjával. A sikeres pszichoterápia nyomán be is következett nála a spontán terhesség.

A párkapcsolat minősége milyen esetekben lehet gátja a gyermekáldásnak?

Alighanem ez teszi ki a lelki okok legnagyobb részét, és ahány ember, annyi történet. Az egyik legemlékezetesebb a praxisomban egy házaspár esete volt. A pár hölgytagja negyvenes éveiben járt, és a gyermektelenség okaként az életkorán túl a petefészek csökkent kapacitását állapítottuk meg. Kettő lombikot csináltunk nála, mindkettő sikertelen lett. Végül elvált a férjétől, a következő párjától pedig spontán, mindenféle beavatkozás nélkül teherbe tudott esni!

Ezek szerint ahhoz, hogy megérkezzen a baba, jól működő párkapcsolat kell?

Úgy tűnik, igen. Egy párnál a harmadik sikertelen lombik után derült ki, hogy ők már nem élnek egymással szexuális életet, egyszerűen csak gyereket szeretnének, és abban egyeztek meg, hogy az a legkönnyebb és legkézenfekvőbb, ha egymástól születik gyerekük. A párkapcsolatuk már nem volt élő, így nem volt meglepő, hogy a kezelések sem hoztak eredményt.

Egy másik páciens a harmadik lombik után elárulta nekem, hogy ő csak a férje kedvéért vett részt a kezeléseken, de igazából nem szeretne gyereket. Mellbevágó volt számomra ez a közlés, mert nagyon szurkoltam ennek a hölgynek, és kifejezetten jók voltak az esélyei, hogy megfoganjon; nem is értettem, mint ronthattam el, hogy nem jött össze a baba. Amikor a párjával együtt jött orvosi vizitre, úgy láttam, hogy töretlen közöttük a harmónia. Amikor a harmadik lombik után jelezte, hogy a negyedik kezelésbe már nem szeretne belevágni, mert nem vágyik igazán gyerekre, csak a párja számára volt ez annyira fontos, akkor rájöttem, hogy valójában ez áll annak hátterében, hogy a lombik nem hozott nála eredményt. A házassága végül válással végződött.

A lelki okok mennyire feltárhatók az orvosi ellátás keretén belül?

A meddőségi kivizsgálás komplex folyamat, és részét képezi a pszichológiai feltárás is. A saját praxisomban évek óta dolgozom együtt egy meddőségi és nőgyógyászati problémákra szakosodott pszichológussal, és többször előfordult, hogy a páciensek élethelyzetével kapcsolatban meglepő dolgok derültek ki a vele való konzultáció során – mint egyik-másik fent említett példánál –, amik arra is magyarázatot adtak, ha mondjuk többszöri nekifutásra sem sikerült a lombikkezelés. Ezek a mélyebb történetek nem kerülnek napvilágra egy egyszerű orvosi vizit során.

Látni arra példát, hogy a lelki ok feltárása után bekövetkezik a gyermekáldás?

Igen. Az én praxisomban is előfordult, hogy a pszichológussal folytatott munka nyomán – ami több alkalmat is jelenthet – megfogant a baba, akár spontán módon, további kezelések nélkül, vagy a sikeres lombikkezelés hatására.

Hogyan fogadják a páciensek, ha felmerül, hogy a gyermektelenségüknek lelki oka lehet?

Magyarországon még mindig nehéz ezt a páciensek tudomására hozni, bár az elmúlt években javulást látni e tekintetben. Általában finoman utalni szoktam arra, ha fennáll ez a lehetőség, ám előfordul, hogy ezt hallva a páciensen némi sértődés érezhető. Szerencsére vannak, akik nyitottan fogadják, amikor javaslom, hogy érdemes lenne pszichológussal konzultálni, de sokan elutasítják a lelki komponensek szerepét, különösen a fiatalabb, 35 éve alatti korosztály, talán azért, mert ők életkoruknál fogva problémamentes teherbe esésre számítanak.